2009. november 7., szombat

Az asztrológiáról 3.

Az asztrológiával úgy vagyok, mint az emberek többsége. Hiszem is, meg nem is, ami tetszik azt elhiszem, ami meg nem tetszik, azt nem hiszem.
Szóval hiszem is, meg nem is.
Mert aki nem foglalkozik vele (annyira sem, hogy tudná, melyik bolygója, milyen fényszögekben, meg milyen jegyekben áll), az is valahogyan olyanná lesz, annál is nagyrészt bejönnek a dolgok. Ez szól az asztrológia mellett. Ami meg ellene szól: Akkor ezek szerint, akik ugyanabban a percben, ugyanazon a helyen születnek, azoknak teljesen egyformának kellene lenniük, és az életüknek is ugyanúgy kellene eltelnie.
Az asztrológia szerint ezek a bolygók (bolygónak nevezzük most asztrológiai értelemben a Holdat, meg a Napot is), miért, mivel hatnak ránk? A testtömegükkel? A fényükkel? Önmagában a jelenlétükkel? Mivel?
Mert akkor a Plútóhoz képest, ami egy jó messze lévő kisbolygó, ilyen-olyan szempontból lehet még több kisbolygó a Mars és Jupiter közötti kisbolygó övezetben, vagy számíthatnának egyik-másik nagybolygó nagyobb méretű holdjai is. A másik, ami így az asztrológiával kapcsolatban elgondolkodtat, hogy mi van a Nibiruval? Mert az jön, ez most már egyre biztosabb, és ha a Mars vonaláig bejön, akkor a Nibiru hatása mindenféle szempontból erős lesz, vagy talán már most is éreztetheti hatását, de a Nibiru az asztrológiai szoftverekben rendszerint nem szerepel sehol, hatásával az asztrológusok nem számolnak.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ezzel én is így vagyok. A kételyeim abból származnak, hogy túlságosan Föld-központú az egész. Mint amikor a középkorban azt hitték, hogy a föld lapos és az egész világegyetem a Föld körül kering... pár fényévnyi távolságra már nem működik a dolog...

bogdanovits írta...

Az asztrologia az egy szimbolumrendszer. Ennek ellenere egeszen jol mukodik. Akkor is mukodne, ha valaki ellopna a Jupitert.