Boldogságmorzsák 2.

Kisebbik lányom Anna, januárban lesz 15 éves. Három évvel ezelőtt, valamikor a születésnapja táján, azt mondta nekem: Te apa, hogyan lehet gyerekszínész szerepre jelentkezni, vagy hol lehet gyerekeknek színészetet tanulni?

Mondtam neki, sejtelmem sincs, írjon be ilyesmi szavakat a keresőbe, aztán majd kidob pár találatot. Így gyakorlatilag saját maga megkereste Lakner bácsi Színitanodáját, ahova legelőször elvitte az anyja, és azóta végülis maga jár oda. 12-14 évesen is már nyakába vette a várost, és ment minden héten. A közel három év alatt, sokszor előfordult már színpadon (táncolt, énekelt, többekkel vagy egyedül), de most a hétvégén először, végre egy igazi színdarabban is szerepet kapott (és nem epizódszerepet).

Tehetséges is, és kellően fanatikus is, így meg tudja csinálni azt, amire egyébként képes.

Pár fénykép, az öltözőfolyosón, az előadás szünetében:

Itt, velem:

Bátyjával Andrissal, és nővérével Eszterrel, akik nélkül nem tartana itt, mert ők igen jó testvérek:

És ott volt Tomi is:

A boldog és meghatódott nagyszülőkkel, azaz a szüleimmel:

És végül még egy kép róla, az előadás után:

És amit mondtam is neki:

"Ugye tudod Anna, hogy ezzel még nem értél el semmit,
te még csak tartasz valahol."