Az élet Ausztráliában 10. (Utcán)

Az ausztrál (azaz konkrétabban sydney-i és melbourne-i) utcákról kicsit másképpen: Mindkét városban elég sokat jöttem-mentem gyalogosan, így közelről tapasztalhattam meg, hogy milyenek az utcák a gyalogosoknak.

Ausztráliában telje-sen hétköznapi utca-kép, az utcán parkoló utánfutók, a rajtuk lévő csónakokkal, kis-hajókkal, a kertvárosi részeken az utcák rendezettek, a füvet kéthetente lenyírják. Semmi olyan nincs az utcán, amitől az emberben rossz érzés támadna. Jó érzés az utcán jönni-menni, és az utcákon kevés a szemét, azaz kb nem nagyon van, mert ha van is azt hamar összetakarítják.
Ami a mi szemünknek nagyon szokatlan, és nem mondható pozitívnak, az két dolog. Az egyik a közértes bevásárló kocsik. Amiket otthon 20 vagy 100 forintossal lehet elkötni, itt ezekhez rendszerint nem kell pénz. Az ember a közértben belepakol és odatolja például az autójához. Otthon ezeket a bepakolás után az ember visszatolja, már csak a százas miatt is, de itt nem nagyon szokás ez, sőt ami itt egyre nagyobb méreteket ölt, az nem csak az hogy nem viszik vissza, sőt nem az autójukhoz tolják a bevásárlókocsikat, hanem nemes egyszerűséggel hazáig viszik ebben a bevásárlást. Vagy jobb esetben a közérttől "három utcányira" parkoló autójukhoz. A nagyobb közértektől 1-2 kilométeres távolságban is találni elhagyott fémszerkezeteket, és ezek sokszor napokig ott árválkodnak. Az árvaságuk néha csak azért szűnik meg, mert a jóember újra volt bevásárolni, és onnantól már két kocsi lesz ott az út szélén.
Egyik-másik közértből a nap (vagy a délután) vége felé kiszalajtanak egy dolgozót, hogy a környékbeli utcákból szedje már össze a kocsijaikat, de láttam már utánfutós kisteherautóval is ilyen kocsikat összegyűjtögető dolgozót.

Megjegyzem: Ha itt is lennének olyanok mint Magyarorszá-gon, akik gyűjtögető életmódot folytatnak, nos nekik igen jól menne itt. De szerencsére nincsenek.
Az utcakép másik szokatlansága az "állandó lomtalanítás". Itt ha valaki újra berendezi a lakását, akkor vagy csinál egy garage sale-t, és párszáz dolláros bevétellel eladja a lakás egész régi berendezését, vagy ha lusta erre, akkor fogja és kicuccol az utcára mindent. A lom ez esetben nagyon nagy részében használható és jó állapotú vagy könnyedén felújítható cucc, szóval rendszerint nem valami romos bútorokról van szó. Pár hét alatt én annyi matracot meg tévét láttam az út szélén heverni, hogy abból egy egész várat fel lehetne építeni. De itt - mint feljebb említettem - nincsenek erre szakosodott életmódot folytató családok, így nem is túrják-barmolják szét ezeket, hanem pár napig ott vannak, aztán meg - gondolom - valami utcát kitakarító cég elviszi.