Ennek a bejegyzésnek a címe valójában nem a bejegyzés lényegét adja vissza, csupán az ugyanezzel a címmel bíró pár hónappal ezelőtti bejegyzésem folytatása.
Amikor felismerjük szüleink hibáit, akkor ez nem azért van, hogy mindezt a szemükre vessük - bár lássuk be, ilyenkor szinte mindannyian így teszünk. Ha felismertük az elkövetett hibáikat, akkor ez azért történt meg, hogy legalább ezeket a hibákat ne kövessük el mi a gyerekeinkkel!
A szüleink amit tettek, azt minden bizonnyal a legjobb szándékuk szerint tették még akkor is, ha ezek komoly generációs ellentétekkel és a gyermek fájdalmával jártak. Tudnunk kell, hogy a tetteikben benne vannak az évtizedeken át felgyülemlett és az előző életekből hozott félelmeik, meg a generációkon át tovább adott hibás cselekvések, és a tiltásaikban, féltéseikben benne vannak a saját kudarcaik, mert ha nekik nem sikerült, vagy nem merték megtenni, akkor az egy veszélyes lépés lenne neked, te bele se vágjál. Mi azért látjuk meg ezeket a hibákat, hogy aztán ezeket a terheket a gyerekeink ne vigyék tovább. Bocsáss meg a szüleidnek, hogy a gyermekeid boldogak lehessenek!
Mindezek mellett, ha már az ember leélt több évtizedet, túl van harmincon, negyvenen, akkor is elsősorban a szüleinek akar megfelelni. Az ő véleményükre vagyunk kíváncsiak a leginkább, és az ő "hozzájárulásukat" várjuk a nagy döntéseink előtt. Házasságok, válások, új életet kezdeni... Fáj ha valamire nemet mondanak, holott mi abban szentül hiszünk, és az is fáj (nekik is, nekünk is) ha nem tartjuk velük a kapcsolatot. De bármit döntesz, sohasem kell magyarázkodnod! Ha nem tetszik nekik a döntésed, azt akkor is meg kell tenned, mert a te életed a tiéd és mert minél kevésbé függsz döntéseidben a szüleidtől, annál kevesebb félelmet fogsz átadni a gyermekeidnek és ők a kevesebb félelem miatt szabadabbak lesznek.
Ez legyen ilyenkor a szemed előtt:
Merj a saját utadon járni;
mert a te döntésed a tied,
a félelmek a szüleidé,
a gyermekeidé pedig a szabadság.
A szüleink amit tettek, azt minden bizonnyal a legjobb szándékuk szerint tették még akkor is, ha ezek komoly generációs ellentétekkel és a gyermek fájdalmával jártak. Tudnunk kell, hogy a tetteikben benne vannak az évtizedeken át felgyülemlett és az előző életekből hozott félelmeik, meg a generációkon át tovább adott hibás cselekvések, és a tiltásaikban, féltéseikben benne vannak a saját kudarcaik, mert ha nekik nem sikerült, vagy nem merték megtenni, akkor az egy veszélyes lépés lenne neked, te bele se vágjál. Mi azért látjuk meg ezeket a hibákat, hogy aztán ezeket a terheket a gyerekeink ne vigyék tovább. Bocsáss meg a szüleidnek, hogy a gyermekeid boldogak lehessenek!
Mindezek mellett, ha már az ember leélt több évtizedet, túl van harmincon, negyvenen, akkor is elsősorban a szüleinek akar megfelelni. Az ő véleményükre vagyunk kíváncsiak a leginkább, és az ő "hozzájárulásukat" várjuk a nagy döntéseink előtt. Házasságok, válások, új életet kezdeni... Fáj ha valamire nemet mondanak, holott mi abban szentül hiszünk, és az is fáj (nekik is, nekünk is) ha nem tartjuk velük a kapcsolatot. De bármit döntesz, sohasem kell magyarázkodnod! Ha nem tetszik nekik a döntésed, azt akkor is meg kell tenned, mert a te életed a tiéd és mert minél kevésbé függsz döntéseidben a szüleidtől, annál kevesebb félelmet fogsz átadni a gyermekeidnek és ők a kevesebb félelem miatt szabadabbak lesznek.
Ez legyen ilyenkor a szemed előtt:
Merj a saját utadon járni;
mert a te döntésed a tied,
a félelmek a szüleidé,
a gyermekeidé pedig a szabadság.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése